Összeállította: Czeglédi Ildikó
Az olvasás fontosságát Vekerdy Tamás így határozta meg: „Az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését.” Ennek ellenére a tanulóknak csak töredéke szeret és szokott is rendszeresen olvasni, még az úgynevezett kötelező olvasmányok elolvasására is nehéz rávenni őket. Az anyanyelvi szövegértés szintje meglehetősen alacsony nemzetközi viszonylatban is: a 2015. évi PISA Összefoglaló jelentése szerint hazánk a 30–31. helyek valamelyikére sorolható a 33 OECD-ország között.
Adamikné Jászó Anna az olvasásnak négy szintjét különbözteti meg:
- szó szerinti olvasás: a szövegben lévő információ szó szerinti megértése, visszakeresése (például: helyszín, idő, szereplők megadása);
- értelmező olvasás: a szöveg alapján kikövetkeztethető információ, mögöttes jelentés feltárása, nyelvi utalások megértése (például: hiányzó szavak kitalálása a szövegösszefüggés segítségével);
- kritikai olvasás: a szöveg tartalmát összevetjük a valósággal, tapasztalatainkkal és véleményt alkotunk az olvasottakról (például: hibás érvek, ellentmondás kiszűrése);
- alkotó olvasás: a szöveg tovább gondolását, kiegészítését foglalja magában (például: dramatizálás).
Segítsünk tanítványainknak, hogy az olvasás élmény legyen számukra, és a szövegértés minél magasabb szintjét érhessék el!
Felhasznált irodalom
Adamikné Jászó Anna 2006. Az olvasás múltja és jelene. Budapest: Trezor Kiadó.
Adamikné Jászó Anna 2003. Csak az ember olvas. Az olvasás tanítása és lélektana. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Kép: https://pixabay.com/hu/photos/l%C3%A1ny-olvas-k%C3%B6nyv-gyermek-szabadban-1423501/ (A letöltés ideje: 2021. 05.30.)
